Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Az életmentő K-vitamin

  K-vitamin

A K-vitamin hamarosan iskolapéldája lesz annak, hogyan megy el a nyugati orvoslás vitamin ellenes szemlélete miatt a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a csontritkulás problémájának megoldása mellett. Sajnálatos módon önjelölt paleo "próféták" is csatlakoztak a vitaminellenes kórushoz, s egyáltalán nem meglepő, hogy konzervatív orvosi múltjuk átüt a magukra kent paleo-mázon. A vitaminok szükséges mennyiségben nem vihetők be a szervezetbe a mai élelmi anyagok fogyasztásával. Ez olyan elemi tény, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni semmilyen étrend megtervezésekor.

Attól tartok, senki nem veszi elég komolyan a K-vitamin problémát, vagy csak nincs pénze K-vitaminra. Az utóbbi évek kutatásai rávilágítottak arra, hogy a K-vitamin hiány, ami nagyon elterjedt a nyugati emberek körében, az egyik meghatározó oka a szív és érrendszeri, valamint a lágyszövetek meszesedésnek.

Alapvetően K1 (phylloquinone) és K2 (menaquinon-ok) vitamint különböztetnek meg. A K1-vitamin a zöld növényekben található, a K2 főként állati eredetű élelmiszerekben. A hivatalos ajánlás szerint kb. 90-120 mikrogramM a napi szükséglet, ez azonban hasraütéses eredmény, mert nem tudják mérni a valódi szükségletet. Túladagolni nem lehet, mert bizonyos fehérjék, amelyekhez kötődhet a K-vitamin, korlátozzák a hasznosulást.

 

Szív- és érrendszeri hatás

Sokáig úgy gondolták, és ma is ezt tanulja mindenki az iskolában, hogy az emberi bélbaktériumok elég K-vitamin termelnek. Mára ez kétségessé vált, a mérések nem igazolják, hogy a bélbaktériumok által termelt K-vitaminból komoly mennyiség termelődne és szívódna fel. Az erek és lágyszövetek elmeszesedését manapság gyakorlatilag a korral járó elváltozásnak tekintik, holott legújabb ismereteink szerint ezt főként a K-vitamin hiánya okozza. Ebből viszont az következik, hogy a K-vitamin hiány gyakorlatilag általánosnak tekinthető.

Vitaminokról szóló könyvemben 45 oldalon foglalom össze a K2-vitaminkutatás legújabb eredményeit.

Szív

Különösen nagy veszélynek vannak kitéve azok, akik warfarin tartalmú (Warfarin Orion és Marfarin) vérhígítót szednek. A warfarin úgy gátolja meg a vérrögképződést, hogy gátolja a K-vitamin hatását. A warfarint 1954-ben törzskönyvezték és az egyik legelterjedtebb véralvadásgátló szer, amit ma használnak. Ahogy lenni szokott, ha valamit megszoktak, elterjedt, akkor utána hiába derül ki róla, hogy katasztrofális mellékhatással bír, csak akkor vonják ki, amikor már tovább nem lehet tagadni a szedésével járó halálos kockázatot.

Schurgers és munkatársai 2004-ben kimutatták, hogy azoknál, akik K-vitamin antagonista vérhígítókat szedtek, kétszer nagyobb volt az erek és a szív meszesedése, mint az ilyen vérhígítókat nem szedők. Ezt az eredményt számos más vizsgálat is megerősítette azóta.

Vérhígítókat szív és érrendszeri betegségekben szenvedőkkel szoktak szedetni. Amivel azonban rövid távon megóvják őket a vérrög képződéstől, ugyanazzal siettetik a szíverek, billentyűk és artériák meszesedését, vagyis az alapbetegséget és a halált.

Egy 2011-es vizsgálatban pitvar fibrillációban szenvedő, de máskülönben szív és érrendszeri betegségektől mentes embereket vizsgáltak meg, s kiderül, hogy akik K-vitamin antagonista vérhígítót szedtek, a szedés idejével arányosan komoly meszesedés volt kimutatható az érrendszerükben. Vesebetegeknél a hatás még súlyosabb, mert veséjük korlátozott mértékben tudja a fölös kalciumot kiválasztani. Számos olyan vérhígító (véralvadás gátló) létezik már, amelyek nem a K-vitamin hatásának blokkolásán keresztül fejtik ki hatásukat, ilyen pl. az Eliquis (hatóanyaga apixaban). Semmi nem indokolja tehát, hogy kezelés címén folyamatos meszesedésnek tegyék ki a páciensek szív és érrendszerét.

A K-vitamin szív és érrendszeri hatását elemezve mára világossá vált, hogy a megfelelő szintű K-vitamin bevitel lassítja, vagy akár vissza is fordíthatja az erek és a szív elmeszesedését. Több vizsgálat alapján úgy tűnik, a K1-vitamin ebben a vonatkozásban hatástalan, míg a K2-vitamin hatásos (pl. Beulens és mtsi., 2009). Ennek oka valószínűleg az, hogy a K2-vitamin tartósabban emeli meg a vérszintet és máskülönben is hatásosabb (Schurgers és mtsi., 2007). A 7 éves követéses Rotterdam vizsgálatban a legmagasabb K2-vitamin szintet mutatók közt 60%-kal csökkent a szívhalálozás, 26%-kal a bármilyen okból bekövetkező halálozás, és 52%-kal csökken a súlyos aorta elmeszesedés (Geleijnse és mtsi., 2004).

 

K-vitamin szerepe a csontritkulásban

A csontritkulást általában a kevés kalcium fogyasztásra fogják, és növelik a csontritkulásban szenvedők kalcium bevitelét. Ennek következménye azonban a megnövekedett lágyrész és kardiovaszkuláris meszesedés.

Az utóbbi években több vizsgálat bizonyította, hogy a fokozott kalcium pótlás D-vitaminnal vagy D-vitamin nélkül is, 10-20%-kal fokozza a szív és érrendszeri halálozás kockázatát. Különös, hogy az orvostudományi kutatásokban hiányoznak azok a szintetizáló elmék, akik egyszerre képesek átlátni a csontritkulás, a D-vitaminkutatás és a K-vitamin kutatás egy irányba mutató eredményeit. A kutatók mindig csak a maguk szűk területével foglalkoznak.

Csontritkulás

A K-vitamin kutatás mutatott rá arra, hogy az osteocalcin, amely a K-vitaminnal kapcsolatban álló fehérje, nagy mennyiségben található a csontszövetekben. Mivel a csontsejtek termelik, magas szintje a csontépülés jele. Az osteocalcin azonban csak akkor tud ásványi anyagokat megkötni és a csontokba építeni, ha K-vitamin aktiválta.

Számos vizsgálat igazolta, hogy az alacsony K1- és K2-vitamin szintje csökkent csontsűrűséget eredményez és gyakoribb a medence, csigolya és combnyak törés. Egy japán vizsgálatban pl. a legalacsonyabb K-vitamin vérszintet mutatóknak 3.6-szor nagyobb volt a kockázata a csigolyatörésre, mint a legmagasabb K-vitamin vérszintűeknek (Tsugawa és mtsi., 2008). Japánban régóta alkalmaznak napi 45 mg menaquinone-4-et (a K2-vitamin egyik fajtája). Ez a dózis a 450-szerese a ma érvényben lévő ajánlásnak. A kezelés hatására csökkennek a törések, erősödik a csont.

Cockayne és munkatársai 2007-es metaanalízisükben 13 vizsgálatot elemeztek, s kimutatták, hogy a K2-vitamin hatására 60%-kal csökkentek a csigolyatörések, 80%-kal a medence törések, és 80%-kal minden egyéb törés kockázata.

A K-vitamin úgy tűnik, az a következő vitamin lesz, amely alapvető szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek és a csontritkulás megelőzésében. Akár paleo, akár nyugati étrenden él valaki, rendkívül fontos volna naponta megfelelő mennyiségű K-vitaminhoz jutni. Ezt élelmiszerekből fedezni eléggé nehéz, mert a növényekben található K1 nem elég hatásos, a K2-vitamin pedig nagy mennyiségben elsősorban a japán szójababból erjesztett natto-ban található.

Szendi Gábor

Forrás: www.tenyek-tevhitek.hu


Kapcsolódó cikkek

Tartalomhoz tartozó címkék: Egészségtippek