A K-vitamin hiánya sajnos sokkal gyakoribb, mint gondolnánk – különösen a nyugati életmódot folytatók körében. Kutatások bizonyítják, hogy a nem megfelelő K1- és K2-vitamin szint nemcsak a szív- és érrendszeri problémák, illetve a lágyszövetek meszesedésének egyik fő oka lehet, hanem a csontok egészségét is veszélyezteti. Az alacsony K-vitamin szint csökkent csontsűrűséghez vezethet, így gyakoribbá válnak a törések – például a medence, a csigolya vagy a combnyak területén. Érdemes tehát közelebbről megismerni, hogyan segíthet ez a létfontosságú vitamin a hosszú távú egészség megőrzésében.
A K-vitaminnak két fő formáját különböztetjük meg: a K1-et (phylloquinone), amely főként a zöld leveles növényekben található, valamint a K2-t (menaquinonok), amely elsősorban állati eredetű élelmiszerekben fordul elő. A hivatalos ajánlás napi 90–120 mikrogramm bevitelről szól, ám ez inkább becslés, hiszen a szervezet valódi igényét pontosan nem lehet mérni. Jó hír viszont, hogy túladagolni gyakorlatilag nem lehet, mert a K-vitamin hasznosulását bizonyos fehérjék természetes módon korlátozzák.
Sokáig úgy gondolták, és ma is ezt tanulja mindenki az iskolában, hogy az emberi bélbaktériumok elég K-vitamin termelnek. Mára ez kétségessé vált, a mérések nem igazolják, hogy a bélbaktériumok által termelt K-vitaminból komoly mennyiség termelődne és szívódna fel. Az erek és lágyszövetek elmeszesedését manapság gyakorlatilag a korral járó elváltozásnak tekintik, holott legújabb ismereteink szerint ezt főként a K-vitamin hiánya okozza. Ebből viszont az következik, hogy a K-vitamin hiány gyakorlatilag általánosnak tekinthető.
Különösen nagy veszélynek vannak kitéve azok, akik warfarin tartalmú (Warfarin Orion és Marfarin) vérhígítót szednek. A warfarin úgy gátolja meg a vérrögképződést, hogy gátolja a K-vitamin hatását. A warfarint 1954-ben törzskönyvezték és az egyik legelterjedtebb véralvadásgátló szer, amit ma használnak. Ahogy lenni szokott, ha valamit megszoktak, elterjedt, akkor utána hiába derül ki róla, hogy katasztrofális mellékhatással bír, csak akkor vonják ki, amikor már tovább nem lehet tagadni a szedésével járó egészségügyi kockázatokat.
Schurgers és munkatársai 2004-ben kimutatták, hogy azoknál, akik K-vitamin antagonista vérhígítókat szedtek, kétszer nagyobb volt az erek és a szív meszesedése, mint az ilyen vérhígítókat nem szedők. Ezt az eredményt számos más vizsgálat is megerősítette azóta.
Vérhígítókat szív és érrendszeri betegségekben szenvedőkkel szoktak szedetni. Amivel azonban rövid távon megóvják őket a vérrög képződéstől, ugyanazzal siettetik a szíverek, billentyűk és artériák meszesedését, vagyis az alapbetegséget és a halált.
Egy 2011-es vizsgálatban pitvar fibrillációban szenvedő, de máskülönben szív és érrendszeri betegségektől mentes embereket vizsgáltak meg, s kiderül, hogy akik K-vitamin antagonista vérhígítót szedtek, a szedés idejével arányosan komoly meszesedés volt kimutatható az érrendszerükben. Vesebetegeknél a hatás még súlyosabb, mert veséjük korlátozott mértékben tudja a fölös kalciumot kiválasztani. Számos olyan vérhígító (véralvadás gátló) létezik már, amelyek nem a K-vitamin hatásának blokkolásán keresztül fejtik ki hatásukat, ilyen pl. az Eliquis (hatóanyaga apixaban). Semmi nem indokolja tehát, hogy kezelés címén folyamatos meszesedésnek tegyék ki a páciensek szív- és érrendszerét.
A K-vitamin szív és érrendszeri hatását elemezve mára világossá vált, hogy a megfelelő szintű K-vitamin bevitel lassítja, vagy akár vissza is fordíthatja az erek és a szív elmeszesedését. Több vizsgálat alapján úgy tűnik, a K1-vitamin ebben a vonatkozásban hatástalan, míg a K2-vitamin hatásos. Ennek oka valószínűleg az, hogy a K2-vitamin tartósabban emeli meg a vérszintet és máskülönben is hatásosabb. A 7 éves követéses Rotterdam vizsgálatban a legmagasabb K2-vitamin szintet mutatók közt 60%-kal csökkent a szívhalálozás, 26%-kal a bármilyen okból bekövetkező halálozás, és 52%-kal csökken a súlyos aorta elmeszesedés (Geleijnse és mtsi., 2004).
A csontritkulást általában a kevés kalcium fogyasztásra fogják, és növelik a csontritkulásban szenvedők kalcium bevitelét. Ennek következménye azonban a megnövekedett lágyrész és kardiovaszkuláris meszesedés.
Az utóbbi években több vizsgálat bizonyította, hogy a fokozott kalcium pótlás D-vitaminnal vagy D-vitamin nélkül is, 10-20%-kal fokozza a szív- és érrendszeri halálozás kockázatát.
A K-vitamin kutatás mutatott rá arra, hogy az osteocalcin, amely a K-vitaminnal kapcsolatban álló fehérje, nagy mennyiségben található a csontszövetekben. Mivel a csontsejtek termelik, magas szintje a csontépülés jele. Az osteocalcin azonban csak akkor tud ásványi anyagokat megkötni és a csontokba építeni, ha K-vitamin aktiválta.
Számos vizsgálat igazolta, hogy az alacsony K1- és K2-vitamin szintje csökkent csontsűrűséget eredményez és gyakoribb a medence, csigolya és combnyak törés. Egy japán vizsgálatban pl. a legalacsonyabb K-vitamin vérszintet mutatóknak 3,6-szor nagyobb volt a kockázata a csigolyatörésre, mint a legmagasabb K-vitamin vérszintűeknek. Japánban régóta alkalmaznak napi 45 mg menaquinone-4-et (a K2-vitamin egyik fajtája). Ez a dózis a 450-szerese a ma érvényben lévő ajánlásnak. A kezelés hatására csökkennek a törések, erősödik a csont.
Cockayne és munkatársai 2007-es metaanalízisükben 13 vizsgálatot elemeztek, s kimutatták, hogy a K2-vitamin hatására 60%-kal csökkentek a csigolyatörések, 80%-kal a medence törések, és 80%-kal minden egyéb törés kockázata.
A K-vitamin úgy tűnik, az a következő vitamin lesz, amely alapvető szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek és a csontritkulás megelőzésében. Akár paleo, akár nyugati étrenden él valaki, rendkívül fontos volna naponta megfelelő mennyiségű K-vitaminhoz jutni. Ezt élelmiszerekből fedezni eléggé nehéz, mert a növényekben található K1 nem elég hatásos, a K2-vitamin pedig nagy mennyiségben elsősorban a japán szójababból erjesztett natto-ban található.
Érdemes tehát valamilyen étrend-kiegészítőhöz folyamodni. Az egyszerűbb lenyelhetőséget szem előtt tartva talán előnyösebb cseppek formájában szedni. A Gal K2-Vitamin csepp K-Komplexet, vagyis K1- és K2-vitamint is tartalmaz, valamint D3-vitamint, amely támogatja a K-vitaminok hasznosulását.
Szendi Gábor
Forrás: www.tenyek-tevhitek.hu
A csontritkulás Magyarországon a lakosság 7-10%-át sújtja. A változó korban szinte minden harmadik nő, valamint az időskorúak jelentős része szenved ebben a betegségben. Tévhit azonban, hogy ez női betegség. A csontritkulás éppen annyira a férfiak problémája is. Mit tehetünk a folyamat ellen?
A K2-vitamin nemcsak a csontok és az érrendszer egészségét védi, hanem kutatások szerint szerepe lehet a csontritkulás, az érelmeszesedés és egyes daganatok megelőzésében is. Fedezd fel, hogyan segíthet ez a vitamin a hosszú távú egészség megőrzésében, és miért érdemes figyelmet fordítani a megfelelő bevitelére!
Ha gyaloglás vagy hosszas álldogálás után rendszeresen tapasztal csípőtáji, esetleg a forgóból a combba vagy hátrafelé kisugárzó fájdalmat, netán a lépcsőzés vagy a fotelből való felkelés megy nehezen, indokolt lehet csípőízületi kopásra gyanakodni. Azért is rendkívül fontos felfigyelni az ilyesféle kezdeti jelekre, mert a további állapotromlás tudatos megelőzése nagyságrendekkel hatékonyabb, mint az előrehaladott betegség kezelése.
A magnézium képes megakadályozni a szívinfarktust. Ha megfelelően látod el szervezeted magnéziummal, a szíved sokáig egészséges és erős maradhat, és elkerülheted a komoly szívbetegségeket. A szervezetnek több mint 300 biokémiai reakcióhoz van szüksége magnéziumra, ezért a krónikus magnéziumhiánynak óhatatlanul egészségügyi következményei vannak – különösen a szívre nézve.
A csontritkulásban (oszteoporózisan) szenvedők tisztában vannak vele, hogy csontritkulásukat a csontszövetek leépülése okozza. Természetes, hogy valamivel megpróbálják azt visszaépíteni. Mivel a csontok legfőbb alkotóeleme a kalcium, ezért a legkézenfekvőbb, hogy gyorsan kalcium kúrába kezdenek, és egyébként a szakorvosok többsége is ezt ajánlja nekik. A túlzott kalcium fogyasztás azonban többet árt, mint használ, a csontritkulás megállítására pedig önmagában nem elég.
A D-vitamin nem csupán a csontjaink őrzője – nélkülözhetetlen az immunrendszer, az izmok és az idegrendszer megfelelő működéséhez is. Sokan mégsem tudják, hogy a D-vitamin hiánya milyen alattomos tüneteket okozhat, a fáradtságtól kezdve a hangulatingadozásokig. Ráadásul nemcsak a hiány, hanem a túlzott bevitel is veszélyeket rejt magában. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk, miért olyan fontos a D-vitamin szervezetünk számára, hogyan ismerhetők fel a hiány jelei, és mire figyeljünk a pótlás során. Megtudhatod, mikor elég a napsütés, és mikor van szükség étrend-kiegészítőre. Fedezd fel, hogyan őrizheted meg egészségedet a megfelelő D-vitamin-szinttel! Olvass tovább, és tudd meg, mit tehetsz a tudatos megelőzésért!
