Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü
Ön itt jár: > > >

Dió(fa)

Juglans regia

Dió

Népi elnevezése: kulcsos dió

 

A növény jellemzői

A diófafélék családjába tartozik. Perzsiából és Közép-Ázsiából származik. Gyorsan növő, hosszú életű fa. Májusban virágzik, még mielőtt a levelei kifejlődnek. Csonthéjas termése a dió. Kertekbe, gyümölcsösökbe, házak udvarára gyakran ültetik, utak mellett is számtalan helyen megtalálható.

Herbája: levele, termése.

Gyűjtés: Gyógyászati célra a növény levelét, és termésének külső húsos burkát (diókopács) hasznosítják. A levél gyűjtési ideje: június-augusztus. A diókopácsot közvetlenül az érés előtt, mielőtt megbarnul, az érett termést pedig szeptemberben szedjük.

A növény hatóanyagai: A levéldrog naftokinon származékokat (juglont), cserzőanyagokat (ellágsav-származékokat), flavonoidokat, illóolajat (tujon – ez mérgező!), keserűanyagokat, C-vitamint tartalmaz. A diókopácsban glikozidok találhatóak. A termés telítetlen zsírsavakban gazdag.

Hatások: összehúzó, fertőtlenítő, vértisztító.

 

Gyógyászati felhasználása

Belsőleg:  A diófa levelét belsőleg csak ritkán használjuk, mivel tujon tartalma mérgező. A tujont csak főzéssel tudjuk semlegesíteni, egyébként idegrendszeri problémákat okoz. A diófalevél-tea cserzőanyagokban nagyon gazdag, ezért gyomor- és a bélhurut, illetve a hasmenés ellen alkalmazható. A diókopács főzetét izzadás, bél- és gyomorhurut esetén javasolják. A június közepén szedett zöld dióból készíthető dióesszencia jó máj- és vértisztító. Rendszertelen menstruáció és fehérfolyás esetén diókopácsból öblögető szerként használják és tea formájában is érdemes fogyasztani.

Külsőleg: Külsőleg erős összehúzó és fertőtlenítő hatása miatt alkalmas pattanásos, aknés bőr, és más makacs bőrbetegségek (kelések, fekélyek, ekcéma, lábgomba) kezelésére. Használhatjuk lemosó szerként, vagy borogatásnak. A borogatást leginkább a bőr enyhe gyulladásai esetén javasolják.

A diólevél főzetéből készített fürdő gennyes kiütések, lábizzadás, hüvelygyulladás (fehérfolyás) és aranyér esetén segít.

A dióbél nagyon egészséges, érdemes naponta néhány szemet fogyasztani belőle, főként a téli hónapokban. Igaz, több mint fele olaj, de közel 80%-ban többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz és nincs benne koleszterin! A többszörösen telítetlen linolsav és a linolénsav rendkívül fontos az emberi testnek, hiszen ezek esszenciális zsírsavak. Mi nem tudjuk felépíteni, növényi olajból, olajos magvakból juthatunk hozzá, de a legkönnyebben a dióbéllel kaphatjuk meg. Ezek nem csupán tápanyag tartalékot biztosítanak, de olyan hasznos feladatokban is részt vesznek, mint a sejtmembrán-építés vagy a nemi hormonok előállítása.

A dióbél rendkívül jól hat az agyra, serkenti az agyműködést, javítja a memóriát.

 

Elkészítése

Diólevél tea: 2 teáskanálnyi levelet 100 ml vízzel leöntünk, amit felfőzünk, és negyed óra állást követően leszűrjük. Borogatáshoz, lemosáshoz is ezt használjuk.

Adalék fürdővízhez: 100 gramm összeaprított levelet fél liter vízben felfőzünk, leszűrjük, és a fürdővízhez keverjük.

Dióeszencia: körülbelül húsz darab, négyfelé vágott zöld dióval megtöltünk egy széles szájú üveget, leöntjük 1 liter gabonapálinkával, úgy, hogy 2-3 ujjnyira ellepje a diót. Az üveget jól lezárva 2-4 hétig a napon vagy más meleg helyen tartjuk. Utána leszűrjük, és palackokba töltjük. Egy-egy tele kávéskanállal fogyasztunk belőle.

 

 

 

Tartalomhoz tartozó címkék: Gyógynövény lexikon